Az autók többségébe több csomag fér, mint amennyit a nyaralók valaha belepakolnak. A kudarc oka ritkán a csomagtér literben megadott térfogata, sokkal gyakrabban a rakodás sorrendje: a merev bőrönd üres sarkokat hagy maga körül, a kézitáska pedig útközben mindig a legalulra kerül. Ez a szöveg amellett érvel, hogy a tetőbox előtt a meglévő hely rendszerbe állítása a döntő lépés, és megmutatja, hol ér véget ennek a határa.
Négyfős család, két hét nyaralás, egy kombi vagy kompakt SUV: a berakodás előtt a csomagok kupaca szinte mindig nagyobbnak látszik a csomagtérnél. A hely hiánya többnyire látszat, mert a merev bőröndök, a szétszórt apróságok és a hátsó üléstámla fölé tornyozott zsákok miatt a térfogat jelentős része kihasználatlan marad. Ráadásul a magasra rakott csomag fékezésnél előre repül, így a rossz rakodás biztonsági gond is, nem csak kényelmi.
A megoldás iránya a rakodás átalakítása: puha utazótáskák merev bőröndök helyett, nehéz holmik a padlóra és a hátsó ülés mögé, a ruhák összenyomható zsákokban, az apróságok pedig a lábtérbe és az ajtózsebekbe. Mielőtt bármit bérel vagy vásárol, egy próbarakodás ingyen megmutatja, mekkora a valódi hiány. Ha marad hiány, az már mérhető szám, nem puszta érzés.
Rendezett berakodással a legtöbb család a csomagok jelentős részét kisebb térfogatba tudja szorítani, a hátsó kilátás megmarad, és az autó hangulata sem romlik meg a hosszú úton. A tetődobozra csak az a néhány tárgy marad, amely ténylegesen nem fér be, ha egyáltalán marad ilyen.
Ha két gyerekkel utazik, a hátsó ülésen kocsiülés van, a csomagtérben pedig babakocsi, akkor ez a szöveg Önnek szól. Azoknak is, akik tavaly már tetőboxot vittek magukkal, és most azt mérlegelik, tényleg szükség volt-e rá. Gondolja végig: mi az a három tárgy, amely a legtöbb helyet viszi el? Ha biztosan tudja a választ, a rendszerezés fele megvan. Ha nem, az első próbarakodás éppen ezt fogja megmutatni.
Az indulás előtti este a csomagok szétszórva hevernek a folyosón. A csomagtérbe valahogy minden becsukódik, de a zárásnál feszül az ajtó, a hátsó kilátás elvész, és egy táskáért az egész rakományt ki kell bontani. A tetőbox ötlete ilyenkor kézenfekvőnek tűnik, mert egy szabad tetőfelület könnyebbnek látszik a rendezésnél, pedig csak a rendetlenséget költözteti át.
Hány liter a valódi hely, és mikor kevés
Egy kompakt autó csomagtere jellemzően 350 és 600 liter közé esik, a tetődobozok űrtartalma pedig nagyjából 300 és 500 liter. A két szám azonban nem egyenértékű, mert a tető terhelhetősége gyártótól függően általában 50 és 100 kilogramm között van, és ebből a doboz saját súlya, tizenkét-huszonöt kilogramm, már levonódik. Így a dobozba hasznos teherként gyakran csak 40-70 kilogramm kerül.
Az összevetés szempontjai egyszerűek. Négy utas és egy hét alatt a puha táskás, jól rendezett csomagtér rendszerint elég. Négy utas, kétheti ruhatár és sporteszköz esetén viszont a hosszú, kemény tárgyak, például síléc vagy szörfdeszka kikényszeríthetik a tetőre pakolást. A döntést tehát két adat adja: a csomagok össztömege kilogrammban és a leghosszabb tárgy hossza. A térfogat csak harmadik szempont.
Ellenőrizze maga: a forgalmi engedélyből vagy a kezelési kézikönyvből kiderül a megengedett tetőterhelés, a csomagtér térfogata pedig a gyártó adatlapján szerepel. Mérjen le egy hétköznapi utazótáskát mérlegen, majd szorozza meg a család létszámával. Ha az eredmény az autó rakodási kapacitása alatt marad, a hely szűke jórészt rendezési kérdés, és a fenti számok a saját autójára is igazak.
Mennyibe kerül a tetőn szállított pótteher
A tetőn szállított teher már akkor drágítja az utat, ha üresen marad, mert megnöveli a légellenállást. Mérések szerint az autópálya-tempón futó autó fogyasztása egy tetődobozzal száz kilométerenként nagyjából egy-két literrel nő. Ezer kilométeres úton ez tíz-húsz liter többletüzemanyag, és literenként 600 forinttal számolva hat-tizenkétezer forint, oda-vissza még több.
A dobozt ráadásul sok gyártó legfeljebb 130 km/h sebességre engedi, így a pályán lassabb haladással is számolni kell. A második tétel a menetstabilitás: a magasabb súlypont és a nagyobb oldalfelület oldalszélben érezhetően több kormánykorrekciót kíván. A harmadik a magasságkorlát, mert a doboz után az autó a legtöbb mélygarázsba nem fér be. Aki ezeket a tételeket nem számolja be, a nyaralás költségvetéséből észrevétlenül elveszít egy kisebb összeget.
Az indulás reggelén a csomagtér rendezett, a legfontosabb holmik kézközelben vannak, és az első pihenőnél nem kell kipakolni egy fél autót a pelenkáért vagy a térképért. A hátsó kilátás szabad, a fogyasztás nem emelkedik, és a gyerekek lábai körül sem halmozódik az apróság. A nyaralás első napja a pihenéssel indul.
Mi a teendő, ha induláskor nem fér be minden
Az indulás előtti utolsó két órában a hiányzó hely kármentési sorrenddel oldható meg. Először vegyen ki mindent az autóból, és a holmikat három csoportba rendezze: nélkülözhetetlen, hasznos, felesleges. A felesleges csoport azonnal otthon marad, a legtöbb családnál ide kerül a cipők fele és a tartalék ruhák egy része.
Ezután a merev bőröndöket cserélje puha zsákokra vagy erős szemeteszsákokra, amelyek alakot váltanak, és a hézagokba nyomhatók. A nehéz holmik a csomagtér aljára, a hátsó ülés háttámlája mögé kerüljenek, a könnyűek fölülre. A lábtér és az ajtózsebek is használható hely, ide jönnek a naponta elővett tárgyak.
A rakományt az utasteret védő háló vagy a csomagtértakaró alatt rögzítse, mert a KRESZ szerint a szállított tárgy nem veszélyeztetheti az utasokat, és nem akadályozhatja a kilátást. Ha ezután is marad három-négy tárgy, az már valódi hiány, és másnap reggelre rendezhető.
A próbarakodás nagyjából fél órát vesz igénybe, és az első alkalommal még kevés a nyereség. A második, finomított berakodásra már összeáll a rendszer. Egy hosszabb út, például ezer kilométer, a sorrend hatását az első pihenőn megmutatja: kevesebb kipakolás, kevesebb állás. A kényelem azonnal jelentkezik, a megtakarítás az üzemanyagon az út végére látszik.
Több helyet ad-e a tetőbox mindig
A tetőbox nem ad több használható helyet, ha a teherbírás előbb betelik, mint a térfogat. A sűrű, nehéz holmik, például az italok, a cipők vagy a konzervek, a 40-70 kilogrammos hasznos teherbírást néhány dobozzal elérik, miközben a doboz fele üres marad. A térfogatigényes, könnyű tárgyak, vagyis a hálózsák, a párna, a strandcikkek és a pótpokróc viszont jól elférnek a tetőn, és a csomagtérben pont ők foglalják a legtöbb helyet.
Ebből következik a szétosztás szabálya: a nehéz kerüljön a padlóra, a könnyű, nagy helyet kívánó tárgy a magasabb szintekre vagy a tetőre. A tetőn lévő holmi viszont útközben nem hozzáférhető, esőben vizesedhet, és a rögzítés hibája esetén az autópályán veszélyt jelent az mögötte haladóknak. A rakomány ellenőrzése az első tíz kilométer után, majd minden pihenőnél ezért kötelező körré válik.
A megoldás ezek szerint két lépésből áll: előbb a meglévő hely teljes kihasználása, és csak azután a tető, azzal a kevés tárggyal, amely tényleg oda való.
Ez a megoldás annak jó, aki családdal vagy baráti társasággal négy-öt napnál hosszabb autós nyaralásra indul, kombival, ferdehátúval vagy kisebb terepjáróval, és nem akar felesleges kiadásba kezdeni. Azoknak is megfelel, akik évente egyszer-kétszer utaznak hosszabban, és a tetőbox beszerzése vagy bérlése aránytalan tétel lenne az útiköltségben.
Nem jó megoldás annak, aki hosszú tárgyakat szállít: a síléc, a szörfdeszka és a kerékpár a tetőre vagy hátsó tartóra való, és ezeknél a rendezés nem pótolja a rögzítő rendszert. Kevés a rendszerezés hat-hét fős, hosszú utazásnál is, ahol a csomagok össztömege és térfogata már a csomagtér határán túl van. Ilyenkor a biztonságos pótmegoldás szakmai felmérést igényel.
Ha legközelebb hazaér, nézze át, mennyi maradt a bőröndben érintetlenül. Egy nyaralás után gyakran ott lapul a ruhák jó része, amelyet útközben senki sem vett elő. Ez a szám megmutatja, hogy a következő utazáson a tetőre kerülne-e a csomag, vagy már az első rakodásnál otthon maradna. A kérdés addig nyitott, amíg egyszer ténylegesen ki nem próbálja.
No comments:
Post a Comment